Hegyen Űlök

Hegyen űlök búsan nézek le róla Mint a boglya tetejéről a gólya Lenn a völgyben lassu patak tévedez Az én fáradt életemnek képe ez Elfárasztott engemet a szenvedés Be sok búm volt örömem meg be kevés! Bánatomból egy nagy árvíz lehetne Örömem kis sziget lenne csak benne Fenn a hegyen lenn a völgyben zúg a szél Közelget az időjárás ősz felé; Ősszel szép csak a természet énnekem A haldokló természetet szeretem Tarka madár nem fütyörész az ágon Sárgapiros levél csörög a fákon Innen-onnan lehull a fák levele Bárcsak én is lehullanék ővele! Holtom után vajjon mi lesz belőlem? Vadfa lenni szeretnék az erdőben Ott lenne az én számomra jó tanya Egész világ engem ott nem bántana Szeretném ha vadfa lennék erdőben Még inkább: ha tűzvész lenne belőlem Elégetném ezt az egész világot Mely engemet mindörökké csak bántott