Szürkefal Tengerkék

Minden egyes reggel A nyál ott folyik a számon Én messze vágyom Csak egy kicsit messzebb Mint a mi a láthatáron szunnyad Messzebb, mint az utcám sarka Minden aluljárók kétes zugja Én hálás vagyok, hogy itt alhatok Tudod máshol mások az óraszámlapok A minap valahogy nem vagyok képben Vajon látszik rajtam, hogy egy szavát sem értem De minek vesződjek a válasszal Hiszen Ő se törődik a látszattal Ezek a színek is fakón futnak délnek Nem keresnek több mentséget Pakolok, mielőtt elfogy a lélek És engedek én is a menetszélnek Ez itt a nevem, ez itt a kedvenc házam Ez a helyem, mától itt kell várjam Hogy egy tenyérnyi helynek a végére érve Úgy érezzem, hogy több se kéne De te sietsz, te neked hol van a várad? Úgy sietsz, lassan elhagyod a társad Ráfér a szívre egy kis pihenő Mielőtt a helyére egy halott fa nő Ne félj, hogy ha még nem látod Hogy az egészet még miért csinálod Nem kell, hogy megértsd, hogy mi tartja benned Elég, ha úgy érzed itt kéne lenned Ne félj ha még vagy már nem látod Hogy mi a fasz tartja össze a világod Múlik a vihar és elcsendesül a tenger A hajód meg a partra kerül Na gyere nehogy lemaradjál Induljunk már Na gyere nehogy lemaradjál Induljunk már Induljunk már