Élj velem

Néha járom az utamat de nagyon lassan Keresem a választ a szürke porban A hétköznapok engem tönkretesznek De a motivációim összekötnek Sokan kérdezik hogy mi lehet a bajom De szimplán kimondom nincsen bajom Mondhatnék akár több ezer kifogást Csak egy ember volnék egy zord világban Egy borsszem vagyok a friss homokban Nem vagyok író egy Petőfi Sándor A szövegeim furcsák ezt jól belátom Egy régi idegen alak álmomban Régóra vár rám az Űr kapujában Megfogja vállam és ennyit mond nekem Élj velem Néha elmennék innen nagyon messze Az emberek elől a végtelenbe De visszahúz engem a borzasztó világ Úgy érzem magam mint egy hervadó virág Beleugranék a fekete lyukba Hogy elmerüljek a köztudatba De egy hang így szólt Még nem jött el az időm Csak egy ember volnék, egy zord világban Egy borsszem vagyok a friss homokban Nem vagyok író egy Petőfi Sándor A szövegeim furcsák ezt jól belátom Egy régi idegen alak álmomban Régóra vár rám az Űr kapujában Megfogja vállam és annyit mond nekem Élj velem