Grizabella

Itt él egy macska, oly hallgatag, oly félénk, Mert az ablakok fénye rá csak gúnyos fintort vág Pár ázott homokszem a tépett, elnyűtt bundáján Görbült tű a szeme sarka, szépet csak a múltban lát A város peremén éldegélt, hol szél is felsír a szegényekért A senki földje ez, zord árny lakta zug Csupa fényen át vitte erre az út, És a postás csak néz, csendben révedez Ki hitte volna még, hogy máris vége lesz Hogy így kihunyhat egyszer fény és láng Hogy ez Grizabella, a bűbáj cicánk Grizabella, a bűbáj cicánk! Grizabella, a bűbáj cicánk Így hamvad el tűz és láng Ez volt Grizabella, a bűbáj cicánk!