esik

És szoknyád szagát Is akarom tőled S te csókolsz, ütsz és sohase vársz Hogy tisztulhatna meg Hát a szerelmem, Ha látlak, hallak, hogy szólsz És hogy Állsz Nézd, fáj a homlokom Az ütközéstől És fáj, hogy elmulik Ez a fájás, Mert bomlott melled varként rátapad S elfordult szemmel Hiába tépem róla, Ne félj, Nem gyógyul, Csak tovább szakad S hiába bánkódsz, Az igazak lehelte felhő Nem segít a te könnyeiden Az én szememmel kell kisírnod mindent, Hogy érted el ne pusztuljon Szivem! S hiába bánkódsz, Az igazak lehelte felhő Nem segít a te könnyeiden Az én szememmel kell kisírnod mindent, Hogy érted el ne pusztuljon Szivem! Az én szememmel kell kisírnod mindent, Hogy érted el ne pusztuljon Szivem!