Ha a holnap nem jön el

Nagy Sándor -- Ha a holnap nem jön el Ébren vigyázom, átölelem, úgy őrzöm álmát. A hold már elbújt rég, a nap még alszik épp, csak enyém ez a kép. De egy fullasztó érzés, úgy bekerít, szinte széttép. Tudja vajon azt, hogy bennem régen több ő mindennél? Ha a holnap nem jön el, vajon tudja, miért éltem? Felé indult minden út, és a fény csak neki gyúlt, mert ő volt, csakis ő. Ha időm holnap már lejár, csak egy kérdés szól még bennem. Ugye tudja azt, hogy szeretem, hogyha fájón, hirtelen a holnap nem jön el. Ilyen történt velem már, álltam egy érzés előtt némán. És fáj nagyon, hogy bennszakadt az a vallomás, és sosem mondtam el. Ígérem, más lesz ezen túl, kimondom, mi szól a szívemben. Mert nem számít, hogy lenne rá száz alkalom, ha érzem, szólnom kell. Ha a holnap nem jön el, vajon tudja, miért éltem? Felé indult minden út, és a fény csak neki gyúlt, mert ő volt, csakis ő. Ha időm holnap már lejár, csak egy kérdés szól még bennem. Ugye tudja azt, hogy szeretem, hogyha fájón, hirtelen a holnap nem jön el. Ne várj, ha érzed, szólni kell. Mondd, hogy szerelem, ha a holnap nem jön el.