Elveszett Lelkek

Egy ködös nap volt október végénMikor a távolban feltûnt egy kék fényEgy öreg várból hol emberek éltekDe elpusztították e menedéketNévtelen emberek, kik úgy éltekBoldogan, csendben semmitõl nem féltekNem láttak semmit, csúnyát vagy szépetA semmibõl hozták rájuk a szörnyû végetÁlmok, vágyak, éles tárgyakSzégyen, könnyek égett házakNem tettek semmit, de ez lett a sorsukEz lett a vég számukra, a kocka fordultPedig õk igazán semmit se tettekAz élet volt a bûnük, melyben elvesztekSzámos legenda kering most rólukMelyekbõl ezeket mi mind megtudtukDe a fény, mely a semmibõl elõtörtÚjjáélesztettee ezt a mondakörtHát... ez lett a vég...elért a sors...lángol az ég...Bár... talán lesz még...egy új kezdetés egy új vég...