Emlékmás

Fekete éj, szakadó esõA félsz bennem egyre jobban nõHova menjek, mi lesz így velem?Kitagadott a saját életemKépek a falakon, képek magadonMi ez a nagy riadalom?Vágyott szerepek, most még lehetekAz, aki én magam voltamBárki is lettélNem számít, mit tettélNincs lét, mit szemmel lássÉn még élek, de az emlék másNappalokból most éjjelek lettekA fény felváltja a sötétségetMint bábu úgy éltem napjaimatNem nézve soha azt, mi foglalkoztatPengeélen táncolunkÍgy könnyen elbukunkViszlát fegyelem, nem kell kegyelemÉljünk, mint egy fejedelem!Elszáll ami lég, bánat felemésztMégis kaptam egy újabb esélytBárki is lettélNem számít, mit tettélNincs lét, mit szemmel lássÉn még élek, de az emlék másNappalokból most éjjelek lettekA Nap felváltja a sötétségetElmúlt az éj, nincsen több esõAz éjszaka múltával nappal jõBár a víz most még állA Nappal majd az is felszállKétes szerepek, melyben lehetekMás dönt, hogy ki legyekEnnyit tehetek, éltem elegetMagány ellen még mit tehetek?Bárki is lettélNem számít, mit tettélNincs lét, mit szemmel lássÉn még élek, de az emlék másNappalokból most éjjelek lettekEgy arc felváltjaA reménytelenséget