Starfall

Egyetlen felhõ sincs fent a magas égen,Könnyû virágillat száll szerte-szét a szélben.Egy bagoly pislog fent a zöld ágakon,Ki mint pillangó – repül könnyû szárnyakon.Éles barna szemével az eget kémleliDe szertenéz, s mit annyira keres, nem leli.Hófehér szárnyait kitárja – felröppen,Csillogó csillagfény világítja útját az éjben.Szárnyain szinte lebeg a szélnek hullámainCsak repül-repül át a magas hegyeknek ormain.De fény villan - egyszer csak a sötétség felragyog;Felpillant az égre, nézve a sok hullócsillagot.Éles barna szemével az eget kémleliDe szertenéz, s mit annyira keres, nem leli.Hófehér szárnyait kitárja – felröppen,Csillogó csillagfény világítja útját az éjben.Leszáll egy magas fenyõfára,Úgy néz fel a lehulló csodákra.Szeme felragyog – szíve megremegTalán megtalálta azt, mit annyira keresett.Szemében tükrözõdnek – tündértáncot járnak;S tompa porfelhõben - valósággá válnakViharként tomboló - a sors, mit nekik szántakS mint apró angyalok – a földre úgy szállnak.Mert ami egyszer lehull az éjjeli égrõl,És utoljára ad a világnak a csillogó fénybõlCsillagporát elnyeli majd a messzeségMiközben fent egy új csillagot szül az ég.