Vérmocsár

Végtelen messzeségbenFátyolos szendergésbenKödös folyónak partjaHol fûnek sincs már sarjaA folyóvíz vöröslikBosszúnak vére folyt ittÁrtatlan áldozatnakElbújni már nem tudtakEz a hely egy átkozott veremItt többé semmi nem teremEz a nap az áldás napjaOrdít az éjnek hangjaEgy zöld szempárMint rámtekintÁlmatlan éjszakábanElviszi a kíntVérzõ könnycseppA földön loccsan szétMegfognám, de nem érem elA két kezétPuszta létével töri meg a fénytItthagyja az elveszett reménytFájdalma örök, mégis élS míg él, szüntelenül remélEz a hely egy átkozott veremItt többé semmi nem teremEz a nap az áldás napjaOrdít az éjnek hangjaTûzesõ szállItt a halálKegyvesztett lényÓ, jöjj hát fényÉgõ romok mindenholFélelmetes harag forrÉletlen fegyverrel megvágÉs otthagy - viszlát világ!Ez a hely egy átkozott veremItt többé semmi nem teremEz a nap az áldás napjaOrdít az éjnek hangjaA szempár most üresen néz le rámNem veszt sem éjszakát mársem több varázstMesszi emlékCsupán ez márDe soha nem felejtemEz a VérmocsárPuszta létével töri meg a fénytItthagyja az elveszett reménytFájdalma örök, mégis élS míg él, szüntelenül remélElpusztít minden jóakarótEldob minden földi jótVérmocsár ez, egy álnok gazItt többé semmi sem igaz