Don Quijote ébredése

Hajtogattam a kukák mögött egy álmot egy kerthelyiség félreeső részén. Eldugult piszoárban vitorlázok sapkám a hold, fésűm a szél. Sorra dőlnek ki mellőlem a lányok fojtogató bűntudat emészt. A szívek szemétdombján kapirgálok. Szeretni, Istenem, milyen nehéz! Annyi minden bajjal kell még megküzdenem plusz még itt van a nyakamba varrva egy lefejezett szerelem. Tükröm, tükröm, tükröm mondd meg nékem: Jól áll-e ez nekem? Sorra tűnnek el mellőlem a srácok mindegyiknek jobb dolga akadt. Zajos magányban foszforeszkálok a sápadt fényű telihold alatt. Annyi minden szarral kell még megküzdenem ellenséges szélmalmoktól zavaros szellemem 'Nincsen veszély' - mondják - csak képzelem. Aztán orvosok jönnek, kezükben fegyver és ha a vegyszer egyszer a vénába hatol: A lakatlan sziget lakó lelke tenger lesz, a szíve lepényhal. Itt úszkál valahol. Annyi minden szarral kell még megküzdenem egy tucat csörgősipkás lidérc horkol mellettem. Választok egyet. Melyik tetsszen? Melyik legyen a partnerem?