Mari

Mari nem itt él, Mari máshol van. Mari elmerült a belső kozmoszban. Odamenekült, nem tudni miért. De ha tudnám, se mondhatnám, néma szeme erre kért. Millió páncél mögött millió seb, S Mari évről évre egyre nehezebb. Szorgos kis démonmenhely mi vár még rád? Mari, vegyél egy nagy levegőt, és fújd meg a trombitád! Kopott otromba trónon egy szigorú szem. Ha csak rám pillant ezer évet örgeszem. Ismerlek, Mari, és kacsintanék, mondanám, hogy menjünk, de látom, hogy nálad még be van ragadva a kézifék. Sikoly a sorsa, ha magába száll. Szponzora: téboly, bilincs és halál. Ez az útvesztőhely, Mari, nem túl előkelő. őrlángon égő, üregi szenvedély, most jöjj elő!