Nyina

Most mondanám, de nem bírom. Megtehetném, mégsem szidom. Liliom volt az éjben, kósza sugár. Látod Nyina, múlik már. Ha ez a szívem, hát röhögnöm kell. Bolondulj meg, élet, Isten! Nem érdekel. Azért játszom, hogy éljek, és az is kell, hogy Te is lásd, Nyina, milyen az álmok pórázán égni el. Most a vágyak házában kóbor kutyák. Ábrándok oltárán gazdátlan szukák. Vonyítják, hogy ez a szerelem egy kis halál Ó, csak Nyina jönne már! Utáltam és szerettem, Az lett megírva, hogy elvesszen. Ez a szív ott a porban az egyetlen. Láttam magamat a szemedben. Táncolj, Nyina!