Keserű a csókod

Miért, miért nincs türelmed hozzám, miért? Hisz változnék mindenben, ha tudnék, de nem megy, ismersz, ez vagyok én. Már tudom, hogy a szeretlek ellentéte nem a haragszom, inkább a közöny, vagy valami hasonló, mi elfonnyaszt mindent, mi a szívnek jó. Hová repültek szárnyaimmal a madarak? Csak te voltál nékem, csak te maradsz, maradj is meg, amíg meg nem tagadsz. Keserű a csókod, és csak észreveszem, ahogy a szemedet nyitva hagyod, s álmodsz, kit álmodsz ide most. Keserű a csókod, mint a mandulamag, ami tavalyról megmaradt, és nem szólsz, pont ez a gond. Nincs fájdalmasabb dolog, mint egy jó példa, hány ölelés egy perc alatt, a világban, csak nekünk nem megy, ez milyen ostoba. A kín, a szívemig kúszik, mint a borostyán, de onnan is hajt tovább, míg meg nem áll, egész az agyamig, s folytogat tovább. Keserű a csókod és csak észreveszem, ahogy a szemedet nyitva hagyod, s álmodsz, mondd, kit álmodsz ide most, kit álmodsz ide mondd!