Semmit sem változtál

Az élet csak hozta, és a fülembe súgta: A marsallbot Nálad, hasznodra válhat, hát használd. És izgattuk egymást: Bejöhet, meglásd, csak pajtás! Valami nagy dobás kéne, bömbölve dacoltunk, esküdtünk az égre. Nagy nyitott ajtó volt a szívünk, bárki beléphetett, Forrásként tiszta volt a szemünk… Jöttek a sikerek sorban, de semmi nem esett jobban, Mint mikor tegnap az utcán, egy régi haver így szólt: Semmit sem változtál! R: Boldoggá, és őszintévé teszel, Te, aki emlékszel rám, Jólesik hallani a szádból… Mitől van mégis az, hogy sokan félreértenek, Azt mondják, nagyképű a gyerek. ------------------------------------------------------------------ Bevallom, nem értem, mitől, és miért lennék más? Maradtam, aki voltam: egyszerű srác, akinél nincs változás. R: Boldoggá, és őszintévé teszel, Te, aki emlékszel rám…