Testvérem a szél

Ó, a herceg nem bírta a szelet, és kitiltatta a várból,sőt az országból. A szél úgy nevetett, tetőkről mind a cserepek repültek, nem menekültek. Másnap mi történt, megsértődött a szél, és nem jött,vele se eső,se felhő. Se virágpor,se mag, mint a bálnák nem szálltak, és meghalt,minden meghalt. Testvérem a szél,mint a lelkünk úgy él, ki tudja mit akar,és honnan hova tart, nézem,de csak érzem. Testvérem a szél, mi minderől mesél, megértem a szavát,sikolyát,mosolyát, érzem,s értem. /Mikor majd költözöm,ő értem jön, kézen fog,s lesz nagy öröm. A trón elé is ő vezet, akkor így szól: 'Uram, a testvérem'/ Mit csinál a szél,mikor nem fúj, s nem mozdul levél? Vajon mit tesz,lélegzetet vesz? A herceg nem bírta a szelet, és kitiltatta a várból, sőt az országból. Testvérem a szél, édes testvérem a szél...