Vitéz

Szemed, mint végtelen óceán, hűvösen táncol, benne merítkeztem boldogan, százszor-százszor. A dolgaink, mint a kukák szeles éjszakán, feldöntve mind, magam úgy érzem bután. Túl jó volt minden kérdésem, miért várnék választ? A fogasról lecsúszott pulóvered más kölnit áraszt. Kurta szavak, ebben úgysincs már több, a vacsorám, a fridzsiderben négy vagy öt napos tök. Vitéz, ez csak féltékenység, magad miért büntetnéd ? Még elvéreznél. Vitéz, erre mondjad mit lépsz? Hagyjad veszni az egészt, harcot, nem háborút vesztettél! Arcod úgy mosódott mára szét, nem is hinnéd, ahogy a drága szappanba vésett kép. Nem töprengek, lecserélek minden lapot, A partynak fuccs, hiszen légy után a sas, soha nem kapkod. Vitéz, ez csak féltékenység, magad miért büntetnéd ? Még elvéreznél. Vitéz, erre mondjad mit lépsz? Hagyjad veszni az egészt, harcot, nem háborút vesztettél! Vitéz, ez csak féltékenység, magad miért büntetnéd ? Még elvéreznél. Vitéz, erre mondjad mit lépsz? Hagyjad veszni az egészt, harcot, nem háborút vesztettél!