Edgar Allan Poe

Terjeng itt a fehérség itt az irodák falán Remélem hogy egyszer majd ez az iromány talán Ki menekít minket mert, tudod én meg a magány Kézben járunk a világtúloldalán Addig töltöm a kávét míg a fejemet le döntöm Mókuskerék meg keresem és azután elköltöm A bennem rejlő dolgokat a dalaimba költöm Hétköznap az inget utána a maszkot öltöm-fel magamra De nem vagyok szét szakadva Mert egyben tart engem valamilyen mód ez a halandzsa Az alacsony bérek miatt nem kerül a léc magasra Az alacsony bérek miatt nem kerül a léc magasra Egy pillanatnyi pihenés de nyolc óra meló Lutri az élet mint a benzinkutas tonhalas szenyó Veletek nem mozgunk mert a spanotok fleó' Nem illetek a képbe mint a Clarkon a Leo Felveszem a CSOK-ot mert minden MC már a gyermekem Lavírozok át síkságokon meg viràgzó kerteken Kéne egy kis segítség mert elgurult a gyógyszerem Bezár engem a lelkemben rég elhagyatott kórterem Nincsen erre módszerem Teszem amit tennem kell és remélem hogy jól teszem Néha úgy érzem hogy a sors igenis jó velem Néha ellenem van az összes alkotóelem Ha egy valaki lehetnék az Edgar Allan Poe legyen