Te vagy a minden

Soha nem kértem, hogy fordulj el, Ha a múlt még útra hív. De ha összedől majd minden híd, Csak úgy érthetsz meg engem. Csak az otthon csendje, A nyugalom titkos kertje, Ahol igazi minden bánat, Ahol igazán boldog lehetsz még. Nincs álarc, A szerelem ad csak választ, Hisz velem itt azzá válhatsz, Amit szeretnél rég. Ne félj, Hogy majd nem leszek melletted, én öröknek szánom. Csak szólj, Hogyha kétely ül szívedre, s nyugtalan álmod. Ne félj, Hogyha nem vagyok melletted, én úgyis rád vágyom. Csak szólj, És majd elmondom: te vagy a minden! Soha nem kértem, hogy formáld át, Ami másképp él benned. Csak az egyetlen, mit meg kell láss: Hogy én épp így szeretlek. Csak az otthon csendje, A nyugalom titkos kertje, Ahol igazi minden bánat, Ahol igazán boldog lehetsz még. Nincs álarc, A szerelem ad csak választ, Hisz velem itt azzá válhatsz, Amit szeretnél rég. Ne félj, Hogy majd nem leszek melletted, én öröknek szánom. Csak szólj, Hogyha kétely ül szívedre, s nyugtalan álmod. Ne félj, Hogyha nem vagyok melletted, én úgyis rád vágyom. Csak szólj, És majd elmondom: te vagy a minden!