Igazi Tûz

Hóborította sírdombok között Keresem elmúlt idõk szavát Volt ki elment, volt ki feladta Volt ki értük is, de ment tovább Dal lett a szóból, ének a hangból Mosoly a könnybõl, halk emlékezet Mindig újra, tovább, fel útra Vinni hát tovább közös éveket Álom volt tán, álom is maradt Igazi tûz, mesék lángja tán Könny lepi el lám a két szemem S távolodóban a hangja már Szakadékok, hegyvölgyek között Míg lelkünk új utat talál Szállni égnek mint a szellõ Mint kincseit féltõ bús madár Valahol egyszer álomban talán El nem sírt könnyeink taván Véget ér majd bús emlékezet Elfeledve a hosszú éveket Közös világunknak halk dalán Újra együtt, énekink szaván Sorolván sorsot, életet Mindent, mit mondanék Neked