Holdlény

Maga vagyok a hold. Egy sápadt öreg holt. Szememben nincsen fény... Egy vénült ősi lény. Magányos úton jár. Erőt a könyvbe zár. Halálon túli fény Magához hív a lény Erdő, fagyos és szép. A kapuján átlép. Egyre lassul a szív, S a lény egyre csak hív. Feledett sötét hit Teszi a rituáléit. Titokzatos, s gyönyörű. Vérrel írott a gonosz mű. Feltárva vagyon fedele Elszabadulva szelleme. Terjed pestis és döghalál A Sátán angyalokkal hál Keresve eme ősi jelét Felnyitja az a fedelét S újra az égnek engedi, S világot a gonosz elnyeli